Miskolci Szalonzenekar - Nem kell lenyelnie a békát, inkább hallgassa!!!

A boldog békeidőket idéző hangulat megteremtésén túl elhivatottságot érzünk a zenei kultúra művelésére, fejlesztésére is, e helyen szeretnénk bemutatni azokat az ismert és kevésbé ismert zenész-komponistákat, akik termékeny munkássága szinte kiapadhatatlan "éléskamrát" szolgáltat nekünk, az Önök szórakoztatásához.......

Johann Strauss (Bécs,1804.március 14.– Bécs, 1849.szeptember 25.)

Osztrák zeneszerző, zeneköltő, ismert a keringőiről, valamint az általa megkomponált Radetzky-indulóról (mely Joseph Wenzel Radetzkyről lett elnevezve). Gyakran ''„A bécsi Orpheusz”'' jelzővel illetik. Johann Strauss volt az édesapja Ifj. Johann Straussnak, Josef Straussnak és Eduard Straussnak. Volt két lánya is, Anna 1829-ben, Tereza 1831-ben született. Ferdinánd nevű gyermeke 1834-ben született, de 10 hónapos korában meghalt. Strauss Bécsben halt meg 1849-ben. Döblingben temették el, Josef Lanner zeneszerző barátja mellé. 1904-ben, mindkettejük földi maradványait Zentralfriedhofba helyezték át. A volt döblingi temető ma a Strauss–Lanner Park nevet viseli. Hector Berlioz francia zeneszerző „a bécsi keringő atyjának” nevezte őt, és azt mondta, „Bécs Strauss nélkül olyan, mint Ausztria a Duna nélkül”.

Pjotr Iljics Csajkovszkij(Votkinszk,1840.május 7-Szentpétervár,1893.november 6.)

Orosz romantikus zeneszerző. Mérnök-hivatalnok család gyermekeként született. A család Szentpétervárra költözött, ahol a fiatal Csajkovszkij gondos nevelésben részesült, majd néhány hónapig az igazságügy-minisztériumban tisztviselősködött. Erre a pályára azonban teljességgel alkalmatlannak bizonyult. Zenével komolyabban csak 23 éves korában kezdett foglalkozni. Mestere Anton Rubinstein volt. Tehetségének köszönhetően Anton fivére, Nyikolaj Rubinstein 1866-ban meghívta az általa alapított moszkvai zenekonzervatóriumba tanárnak. Csajkovszkij homoszexuális volt, s emiatt rejtőzködő életet élt. Harminchét éves korában a látszat megőrzése érdekében megnősült, de a pár már egy hónap múltán különköltözött jóval fiatalabb feleségétől, aki korábban tanítványa volt. Fordulópontot jelentett életében, hogy megismerkedett a gazdag özveggyel, Nagyezsda von Meckkel, aki szinte élete végéig anyagilag támogatta. E támogatással felhagyott egyre nyomasztóbbnak vélt tanári állásával és a zeneszerzésnek szentelte életét. Sokat utazgatott Európában, és mint zeneszerzőt, illetve karmestert hazájában és külföldön egyaránt ünnepelték. Első sikeres műve a ''Rómeó és Júlia'' című fantáziája volt. Hírnevét elsősorban szimfóniáinak és versenyműveinek köszönhette, de egész estét betöltő balettjei is nagy sikereket arattak (''Hattyúk tava'', ''Csipkerózsika'', ''A diótörő''). Operaírással is próbálkozott, művei közül az ''Anyegin'' és ''A pikk dáma'' bizonyultak időtállónak. Halálát a hivatalos iratok szerint kolerafertőzés okozta, de ez mai napig vitatott a zenetörténészek körében.

Munkássága bizonyos fokig ellentétben áll a hírek Orosz Ötökével. Művészetében a nemzeti romantika egyes elemei (főleg dallam- és ritmuskészlete) sokkal szorosabban fonódnak egybe az általános európai, illetve nyugat-európai romantika, főleg pedig az utóromantika stílusjegyeivel (forma- és harmóniavilága), mint az ''Ötök'' esetében.

Lehár Ferenc (Révkomárom,1870. április 30.–Bad Ischl, 1948. október 24.)

Komponista, karmester. Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona-karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a ''Bécsi asszonyokat'', amely világsiker lett és meghatározta további munkásságának fő irányvonalát. Az igazi elismerést azonban ''A víg özvegy'' (1905), a ''Luxemburg grófja'' és a ''Cigányszerelem'' (1910) hozta meg számára. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, operettjeiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedő bécsi operett stílusát

Ma már történeti távlatból szemlélve Brahms működését, tisztán láthatjuk, hogy művészete költőiségének alapvonásaiban éppúgy vérbelien romantikus, mint Liszté, vagy Wagneré: romantikus mondanivalóját azonban klasszikus és kiegyensúlyozott formaművészetével fejezte ki.

Valóban Brahms egész életművében azt a goethei egyetemességet kereste, amelyben egyensúlyba kerül a merészen egyéni mondanivaló a korszerű érzelemvilággal és nemes arányú építőművészettel. Brahms művészete ebben az értelemben tehát megtartó erő, a klasszikus formaideál továbbfejlesztése egy olyan korban, melyben az új mondanivaló gyakran zavarosan jelentkezik, s a tartalom és forma közötti egyensúly ingadozik.Brahms dallamvilága gyökereiben a német népművészetre támaszkodik, költészete végső értelemben saját érzelmeit visszhangozza, műveinek súlypontján szinte gyermeki egyszerűséggel és áhítattal népi hangot üt meg. Brahms nem klasszicizáló, hanem klasszikus művész.Brahmsot közeli kapcsolatok fűzték, az akkori magyar zenei élethez. Több ízben hangversenyezett Pesten, Reményi Edével közösen tett koncertkörutakat, sok magyar barátja volt. Magyaros dallamokat jegyzett fel, és ezeket közismert és népszerű Magyar táncain kívül számos más művében is feldolgozta.

 Forrás:Wikipedia-A szabad enciklopédia